A Valentin-nap felébreszti egyedülálló férfiak és nők ismerkedési kedvét. És ha már ez a helyzet, miért is nem mozdulunk ki egy kicsit, és adunk esélyt annak, hogy belebotlunk valakibe.
Előzetes elvárásaink már a kezdetek kezdetén bonyolítják viszonyainkat. Vegyük például Sanyi és Mari esetét. Sanyi közel negyvenéves férfi, vállalkozó, és szeretne egy állandó társat maga mellé. Több kapcsolata volt, de végül mindegyik zátonyra futott. A fejében él egy homályos kép egy ideális nőről. Legyen karcsú, céltudatos és önálló személyiség, aki mellett nem lehet unatkozni. Mari harmincas, régóta van egyedül. Úgy érzi már fut ki az időből, ezért sürgősen szeretne találni valakit, aki biztonságot teremt számára. Ráadásul a barátnői már mind kapcsolatban élnek, vagy családjuk van. Úgy érzi biztosan vele van valami baj, hogy elkerülik a férfiak, de nem tud rájönni mi az.
Mari és Sanyi most találkozót beszéltek meg egy kávézóban. Még mielőtt létrejön a randi, mindketten kész elvárásokkal a fejükben indulnak el otthonról. Találkozásuk első pillanatában csendben nyugtázzák, hogy meg vannak elégedve a másik külsejével. Sanyi férfiasnak és jó fejnek mutatkozik. Ez feszültséget okoz Mariban, próbál nem elrontani semmit. Viselkedése így természetellenessé válik. Sanyit ez idegesíti, és gyorsan elveszíti érdeklődését. A nő vihogása sehogy sem illik az általa elképzelt amazon képéhez.
Hogyan tudnák jobban csinálni? Mondjuk, ha Mari több önbecsüléssel rendelkezne, és nem gondolná, hogy ennek a kávénak nagy tétje van, megnyugodhatna. Nyíltan és határozottan tudna társalogni a férfival. Ha Sanyi leadna az elvárásaiból, és nem életre szóló társát keresné, talán megpróbálhatná jól érezni magát a lánnyal.
A kezdeti bonyodalmak után sokan feladják a keresést. Reméljük, csak egy időre, és azért, hogy előbb felfedezzék, kik is ők valójában, mire is vágynak igazán. Mert érett, egyenlő és szeretetteljes kapcsolatra azok képesek, akik ki vannak békülve önmagukkal, és a másikban nem a megoldást keresik, hanem a társat találják meg.
