Miközben lassan megszokjuk, hogy az előrejelzésekben nem lehet bízni, reggel nehezen döntjük el, hogyan öltözködjünk, nem tudjuk, hogy éppen jár-e a metrónk, oly sok mindenről alkotott elképzeléseinket is át kell formálnunk. Sokszor időnk sem jut alkalmazkodni egy helyzethez, hirtelen minden átfordul, és életünk néhány, akár összes tényezője újra megváltozik, és az idő szélsebesen repül el mellettünk.
A változás az élet kikerülhetetlen része.
Nézzünk körül magunkban, vajon készek vagyunk- e mindezt megélni? Bízunk-e a boldogulásunkban, abban, hogy tudunk alkalmazkodni, és nyitottak vagyunk-e a tapasztalatgyűjtésre? Vagy inkább nem számít, hogyan telnek mindennapjainkat, nem hisszük el, hogy dolgaink jobban alakulhatnak? Megkapaszkodunk bármiben, ami egy kis stabilitást ígér? Biztonságigényünk lehet, hogy jobban felszínre került azáltal, hogy kiköltöztünk.
Amikor sokáig maradunk egy olyan élethelyzetben, amely nem sok örömmel jár, akár munkahelyen, akár párkapcsolatban vagy lakóközösségben, megvan a veszélye, hogy idővel egyre nehezebb lesz változtatnunk. Döntéseinket pedig helyettünk mások, akár más valakik, akár a változó körülmények hozzák meg. Az évek pedig úgy múlnak el, hogy nem használtuk ki lehetőségeinket.
Amikor viszont bízunk magunkban, nem ragaszkodunk sorsunkkal kapcsolatos elvárásokhoz, és elhisszük, hogy bármi is történik, úgyis feltaláljuk magunkat, valahogy majdcsak lesz. Így azon kívül, hogy rugalmasak tudunk lenni az állandó változás közepette, megtapasztaljuk azt, hogy felelősek vagyunk önmagunkért, és végtére is a biztonságot csakis saját magunkban találhatjuk meg.
Mérjük fel, unatkozunk, vagy mindenhol kalandokat találunk! Londonban mindkettőre lehetőségünk van. Aki bezárva érzi magát, tudnia kell, hogy a lehetőségek karnyújtásnyira vannak, és mint mindent, magunknak kell megragadnunk őket. Lehet, hogy kockázattal jár, de felmérhetjük, mit veszíthetünk azzal, ha megbékélünk helyzetünkkel, és azzal, ha merünk lépni és kipróbálni legalább egy részét annak, amit életünk ebben a városban nyújthat.
