Esetleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkákat végezzük szenvedéllyel. Amikor körbenézünk mai világunkban, néha feltehetjük a kérdést: hová tűnt a szenvedély? A szenvtelenség, a közöny az a biztonságos mezőny, ahol nem leszünk kitéve a sérüléseknek. Elnyomott vágyakról beszélünk akkor, amikor belső korlátaink akadályoznak abban, hogy átéljük őket. Ilyen korlátozók a kisebbségi érzés, a bűntudat, a félelem. Ez történik akkor, ha valaki például szülei nyomására választja a jogi pályát, pedig zenész szeretne lenni. Vagy amikor kerüljük a szerelmi szenvedélyt, mert nem merünk sebezhetővé válni. Ha nem ragadunk meg kínálkozó lehetőségeket, sokáig bennünk maradhat a kérdés, hogy hogyanalakult volna életünk, ha megtesszük, amit megtehettünk volna.
A másik oldal, amikor teljesen elborít szenvedélyünk, az irányítja az életünket, tudatunk csak egyetlen örömforrás megszerzésére szűkül be. Ekkor beszélhetünk káros vagy pusztító szenvedélyről, más szóval megszállottságról. Szinte bárminek válhatunk a rabjaivá. Ilyenek a függőségek, vagy akár egy másik ember, egy sport. Ilyenkor szenvedélyünk tárgya uralja gondolatainkat, nélküle üresnek, sivárnak érezzük az életünket. Nem csak ránk nézve káros ez, környezetünk is nehezen tolerálja rögeszménket. Elég, ha csak arra gondolunk, milyen kényelmetlen egy olyan emberrel tölteni az időt, aki az őt érdeklő témáról tud csak beszélni.
A szenvedély bennünk születik meg, hajt előre, felforgathatja életünket, lehet hátráltató vagy előrevivő. Ha kontroll alatt tartjuk, ha lassan kortyolgatunk belőle ahelyett, hogy egy hajtásra kiinnánk a poharát, életünk értékes vezérfonalává válik. Egy párkapcsolat például akkor érhet életre szóló kötelékké, ha nem égtünk el benne, hanem tartósan élvezni tudjuk a másik közelségét. A szenvedélynek nincsen célja, egy tökéletes végpontja, örömét az átélés maga jelenti. A szenvedélyt nem lehetséges akarattal létrehozni, lezárni, vagy meghosszabbítani. Viszont érdemes hallgatni rá, merni józanul élni vele, hogy felfedezhessük, hogy szenvedélyünk követése lehet életünk értelme.
